#5 Mit gondoltam én??

*Harry szemszöge*


-"Harry styles-t és új barátnőjét tegnap sikerült lencsevégre kapnunk egy bevásárló központban amint egy ruhaüzletben vásárolnak."-olvastam a híreket.-Sajnálom!-mondtam és ledobtam az újságot az asztalra.

-Úristen!-vette a kezébe.-És most?-kérdezte.-Haza akarok menni.-mondta.

-Igen, sajnálom, de az lenne a legjobb, ha te és a barátnőd is eltűnétek egy időre.-mondtam, miközben végig a szemébe néztem.Azt hittem megszakad a szívem, de kénytelen voltam kimondani az igazszágot. Feláltam és kirohant az étteremből.Nem mentem utána, mert semmit nem segített volna.Mint később kiderült felhívta Zayn-t aki eljött érte és haza vitte.Miután eltüntek az étterem elől, kimentem és csak az utcákat jártam.Este 10 óra és még mindig nem merek haza menni,mert hátha ott vannak, és nem lennék képes a szemébe nézni.







*Sindy szemszöge*






-Ez nem lehet igaz!Hogy lehet valaki ennyire bunkó???-kérdezgettem Zaynt hazafele, miközben a műszefalat kopogtattam, ami idegesítette Zaynt, mert megkért, hogy nem bántsam az autót.
-Nem tudom...-mondta.-Szerintem nem gondolta komolyan.-simogatta meg a vállam és leálította a kocsit.-Nyugodj meg!-szállt ki az autóból.Mikor haza értünk mindenki otthon volt kivéve Harryt.Senkinek nem köszöntem, csak felfutottam a szobámba, vagyis Harry szobájába, de ez most kurvára tök mindegy.Na a lényeg az, hogy felmentem és elkezdtem pakolni a cuccaimat.Azt a keveset ami volt.Nem érdekelt, hogy Harry mennyi ruhát vett nekem, semmi nem érdekelt.Mikor a kezembe került a nyaklánc amit kaptam tőle, görcsbe rándult a gyomrom.Komolyan elhittem, hogy egy olyan fiú, mint Harry szerethet engem?IGEN.Komolyan gondoltam, mert én szerettem őt.Leültem az ágyra és újra elkezdtem sírni.Csak sírtam miközben a nyakláncot szorongattam a kezemben.Hirtelen nyílt az ajtó, és Zoé lépett be rajta.
-Te...mi a szart csinálsz?-kérdezte és megtorpant az ajtóban.
-Pakolok!!!!-pattantam fel az ágyról és újra elkezdtem a ruháimat az egyik helyről a másikra pakolni.Zoé csak nézett, de nem szólt egy szót sem.-Ha akarsz gyere velem, de itt is maradhatsz!-vetettem neki oda, csak úgy mellékesen.
-Akkor igaza volt Zayn-nek?-kérdezte alig hallhatóan, mire én csak bólintottam.-Természetes, hogy megyek veled,de ugye...-csuklott el a hangja-vissza jövünk még?-kérdezte halkan.
-Nem tudom Zoé, nem tudom!!!-huppantam le az ágyra.-Azt mondta tűnjek el, érted??-kezdtem el újra sírni.-Miért?-vágtam a nyakláncot a földhöz.
-Jajj, gyere ne sírj!Biztos, nem úgy gondolta!-jött oda és megölelt.
-De-he.-szipogtam.Hirtelen ismét kinyílt az ajtó, de most Niall állt ott.-Há-hát te-he?-kérdezte a levegő után kapdosva.
-Minden rendben?-nézett furcsán Niall, mire én csak megráztam a fejem.Zoé szemlesütve állt mellettem.Niall nem szólt, csak nézett minket.
-Igaz amit Zayn mondott!-bökte ki végül hallkan Zoé.


-De ugye most...-kezdte Niall, de közbe vágta.


-Niall, kérlek menj el és ne is próbálj meg vissza tartani!-vágtam közbe.Niall nem szólt semmit csak hallkan megfordult és kiment.
-Akkor most milesz?-kérdezte Zoé.
-Össze pakolunk, és Zayn egyik barátja elvisz minket haza.-szipogtam
-Akkor....megyek és pakolok.-mondta halkan Zoé, és hátat fordított nekem.Utána szóltam volna, de nem tettem, mert tudom ugyse hallgatott volna rám.Mikor készen voltam, fogtam és lementem a konyhába.Már mindenki ott volt, egyedül Harry nem.Nem gondoltam volna, hogy pár nap után ilyen nehéz lesz elhagyni ezt a házat.

-Nem kell elmenned, biztossan Harry sem gondolta komolyan!-mondta Zayn.

-Héééé!!!!-futott ki Lou a konyhából.-Harry hív!-mondta és már fel is vette.
-Szia Louis!-köszönt Harry..-A lányok még ott vannak?-kérdezte.

-Csá!Igen itt vannak még!Nem kell elmenniük ugye?-kérdezte Lou szomorúan.
-De az lesz a legjobb.-mondta Harry és letette a telefont.
-Hahahahah.-nevettem hisztérikusan.-Nem persze, hogy nem akarja!-mondta hallkan.-Köszönök...khm...mindent!-mondtam akadozva.Hirtelen duda hangot hallottam meg ott kintről.-Nem akarok sírni, ugyhogy sziasztok!-öleltem meg mindenkit,
-Ugye majd hívsz?-kiabálta utánunk Niall.
-Pesze!-mondtam hallkan, pedig tudtam, hogy ugyse fogom őket hívni és őkse engem.Kint gyorsan beültünk Zayn haverjához és már indultunk is.Nem beszélgettünk, mert ahogyan elhagytuk az utcát én elkezdtem bőgni és végül álomba sírtam magam.Csak akkor keltem fel, mikor haza értünk. Anya rettentően örült nekem, hogy sértetlenül haza értem, de látta rajta hogy rohadtul nincs kedvem beszélgetni, így nem kérdezett semmit.Felmentem a szobámba és ismét álomba sírtam magam.....