Már lassan fél éve, hogy itthon vagyunk.Ez a 6 hónap alatt egyszer sem kerestem a fiúkat, de őkse engem.Tudtam, hogy így lesz, de valahol mélyen reméltem, hogy tévedek.De nem így történt.Ma éppen a szobámban feküdtem, mikor Cloé, a kishúgom csörtetett be.
-Nézd milyen szép nyakláncom van!-mondta és megmutatta a legújabb szerzeményét, amit tőlem csórt.A nyakában lógott a Harry-től kapott nyakláncom.
-Kérlek, vedd le!-mondtam higgadtan.Ő aranyosan kiakasztotta a nyakából és a kezembe nyomta.-Most pedig futááááááááás!-kiabáltam nevetve.Ő előre futott én pedig utána.-Elkaplaaak!-nevettem rá.Megállt és rám ugrott.-Te....-mondtam, de a csengő félbe szakított.-Veled még számolok.-nevettem a húgomra.-Majd nyitoom!!!-kiabáltam anyának, mert ő éppen a konyhában pakolt.Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.Azt hittem, hogy álmodok, vagy valami hasonló-Hát...te?-kérdeztem meglepődve.
-Nem is örülsz nekem?-kérdezett vissza a nemvárt személy.
-Hogyne örülnék!!-mondtam és a nyakába ugrottam.-Hiányoztál!-mondtam és elengedtem.
-Bemehetnénk?-kérdezte, mert nem igen szerette volna, hogy ismét egy hülye pletyka lásson napvilágot.Megfogtam és éppen beakartam húzni a házba mikor a húgom trappolását hallottam.Gondoltam, ennyi jár neki, amiért megígígérte, de nem hívott.
-Úriiiiisteeeen!!!-kiabálta Cloé.
-3...-számoltam vissza.
-Niaaaaaaaaaaaall!!!!!!!!!!!-visította a húgom és elkezdett futni a lépcsőtől.
-2....-folytattam a visszaszámlálást.-1....-mondtam mikor a húgom már 5 centire volt tőlünk.-Vigyázz!-mondta nevetve Niallnek, de ő nem hallotta, vagy csak nem értette mire mondom, de 3 másodperc múlva már a bokorban feküdt a húgommal együtt.-Jólvan,Cloé!-húztam fel a húgom.-Nem szabad!-mondtam a röhögő görccsel küzködve úgy, hogy jól érthető legyen, hogy megszidtam a húgom.-Ügyes!-mondtam hallkan, úgy hogy csak Cloé halja.Ő mosolyogva ment be.-Na gyere!-húztam fel Niallt.
-Ez mi volt?-kérdezte, miközben leporolta magát.
-Ölelés?!-mondtam és becsuktam az ajtót mögötte.-De te hogy..?-kérdeztem, mire ő csak megrántotta a vállát.Elindultunk a konyhába azzal a szándékkal, hogy bemutattom Niall-nek anyut.Mikor anya meglátott minket eldobta ami a kezében volt.Ezek éppen a tányérok voltak amiket tőlem kapott pár napja.
-Jól van?-kérdezte tőlem Niall, mert anya arcán olyat láttam, amit még sohasem.
-Ahammm.-mondtam nem túl megyőzően.Nekiálltam és segítettem anyának összeszedni a tányér darabjait.Időközben Niall is leguggolt mellém és segített.-Anya.-kezdtem bele, mire anya felnézett.-Ő itt Niall.-mondtam, mire anya csak bólinott egyet.-Naill ő pedig itt az anyukám-nevettem kínosan.
-Örülök, hogy megismerhetem!-mondta tisztelettudóan Niall.-Én Niall James Horan vagyok!-mosolygott anyára.Anya mintha szellemet látott volna, úgy nézett Niall-re.
-Horan?-kérdezte rekedtes hangon, mire Niall csak bólinott.-Ürölk neked!-mondta anya végül zavartan.
-Gyere Niall, menjünk fel!-húztam fel Niall-t a konyhakőről.-Menj előre, mindját megyek én is!-mondtam a lépcsőfördulóban.
-De a húgod.....-mondta Niall félénken, mire én csak legyintettem olyan 'ne foglalkozz vele' stílusban.-De hova mész?-kérdezte.
-Ööööö...-mondtam.-Hozok valamit inni!-futottam le a lépcsőn.A konyhában anya még mindig a szilánkokat szedegette.-Ez mi volt?-kérdezte tőle, mire ő értetlenül nézett rám.-Mivolt az az előbb?-kérdeztem, mire anya lehajtotta a fejét.
-Semmi, csak meglepődtem, hogy....-kezdte, de elakadt.Én csak néztem rá hatalmas szemekkel.-Hogy az 5 imádottad közül itt van az én házamban egy!-mondta végül.Nekem pedig egy kő esett le a szívemről, hogy csak ezért viselkedett olyan furcsán.Töltöttem üdítőt, és felmentem a szobámba ahol Niall már a székemen ült.-Na, hogy tetszik?-mutattam körbe a szobámban.
-Lány szobához képest jó.-nevetett.-Vagyis a húgodénál jobb.-mondta komolyan.Én csak ültem előtte és elképzeltem ahogyan a 6 éves Cloé berángatja a 20 éves Niall-t a szobájába ahol tele van minden 1D-s cuccokkal és barbikkal meg pónikkal.E képzelődés mellékhatása az lett, hogy a szönyegre köptem az üditőt és a hasamat fogva, vihogva fetrengtem az ágyon.
-Neeeeeee.Időőő!!!-vihogtam.Niall elég hülyének nézett, láttam a szemében.-De most komolyan-mondtam, mikor már kaptam levegőt.-mit keresel itt?-kérdeztem, mire Niall csak a vállát rántotta meg.-Honnan tudod a címem?-kérdeztem, de erre se kaptam választ.-És...Harry-mondtam, de elcsuklott a hangom.Akárhogyan próbáltam, nem sikerült elfelejtenem Harry-t, pedig ez a fél év alatt, egyszer sem láttam őket a TV-ben, nem beszéltem velük, nem hallgattam a zenéiket és akárhányszor szóba kerültek nem figyeltem oda.-hogy van?-kérdeztem hallkan.
-Na szóóval!-mondta Niall-Nem sokára a városban lesz egy konferencia, amire mi is hivatalosak vagyunk.Zayn és a többiek úgy tudják, hogy haza utaztam, de nem így van.A címedet pedig Zoétól tudom.Tudod, a 6 hónap alatt Zoéval majdnem mindennap beszéltünk, csak megkértem, hogy neked egy szót se szóljon róla, mert nem szerettelek volna felkavarni érzelmileg.-mondta Niall.-És Harry....jól van, bár eléggé megviselte a "szakításotok"-mutogatott a levegőbe.-Hiányzol neki!-mondta hallkan, de határozottan.Én csak sokkolva ültem előtte és a kezemben lévő poharat tanulmányoztam, mintha olyan érdekes lett volna.
-Ez most sok volt!-mondtam könnyes szemmel.-Ha hiányzok Harry-nek miért nem keresett?-néztem fel Niall-re.-Miért?Megtehette volna, hogy felveszi azt a rohadt telefont és felhív.Megmondja, hogy 'hiányzol' és akkor talán minden rendben lenne.Nem gyötörtem volna magam hónapokon keresztül és nem változtam volna meg ennyire.Nézd meg mitt tett velem!-mondtam most már sírva és felhúztam a pulcsim újját, ahol látszottak az elmúlt hónapok sérüléseinek a hegei.-Teséék!-kiabáltam.-Ezt tette velem a barátod!Én szerettem, de ő becsapott.-mondtam a levegő után kapkodva.
-Ne haragudj rá!-mondta Niall, mire én egy gyilkos pillantással ajándékoztam meg.-Nem mert felhívni, mert attól félt, hogy megváltoztak az érzéseid, és már nem szereted többet.-védte Harryt.-Tudod, Harry nagyon nehezen viseli el ha veszít, vagy vissza utasítják.-simogatta meg a vállam.-Most a legjobb lesz, ha elmegyek.-mondta.-Jó volt látni!.-nyomott egy puszit a fejemre és elindult az ajtó felé.
-Niall.-mondtam hallkan.-Ugye még szeret?-kérdeztem alig hallhatóan, mire Niall csak bólinott.-Vissza jössz még?-kérdeztem félve.Reménykedtem, hogy a válasz igen lesz.
-Meglátjuk!-mondta és elment.
*Niall szemszöge*
Lassan 6 hónapja, hogy a lányok elköltöztek tőlünk.Ma meglátogattam Sindyt, de alighogy eljöttem tőle Hazza keresett.
-Haver!-szólt bele a telefonba.-Hol vagy?-kérdezte.-Apukád hívott és mikor megkérdeztük tőle, hogy oda-e értél már azt se tudta miről van szó.-mondta Harry idegesen.Én nem szóltam csak hallgattam.-Ugye nem mentél el hozzá?-kérdezte Harry indulatosan.
-Figyelj haver, ne húzd fel magad!-mondtam.-Csak pihenek egy kicsit, itt vagyok a városban, de nem nem mentem el hozzá.-mondtam és attól féltem, hogy hirtelen megnyílik alattam a föld és eltűnök.-Na de most megyek.-mondtam és kinyomtam a telefont.Egész nap Sindy utólsó Harryvel kapcsolatos mondata járt a fejemben."Ugye még szeret?" kérdezte tőlem.Mit mondhattam volna neki??Hogy igen, oda van érted!De ha ez nem igaz, ha Harry csak úgy csinál mintha szeretné?!?Nem tudom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.