#11 Te rohadék!

Haliiho!!Meghoztam a  folytatást, remélem tetszeni fog!Sok-sok pipát kérek!És jó olvasást!Pussza:*

Hajnalban mikor felkeltem valami a mellkasomra nehezedett.Mikor lenéztem akkor láttam meg, hogy Harry alszik a mellkasomon.Na jó!Ez már több a soknál!gondoltam magamban.Aranyos meg minden, de akkor is megerőszakolt.Jó, nem voltam már szűz, de akkor is fájt, az hogy képes volt velem megtenni.Fájt, hogy képes volt ekkora sebet ejteni a szívemen.Óvatosan felálltam az ágyról és felkaptam Harry ingét a földről.A szobában nem hallatszott más csak Harry édes szuszogása és az én nehéz levegő vételem.Most megszökhetek!gondoltam magamban.Óvatosan és halkan oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.Arra számítottam, hogy beleütközöm Harry egyik "két ajtós szekrényébe", de nem így történt.A folyosó csendes volt és ijesztő. Halkan behúztam magam mögött az ajtót és hallottam ahogyan kattant a zár.Innen sima ügy lesz!mondogattam magamnak.Nem kapcsoltam villanyt, így a sötétben tapogatózva mentem le a lépcsőn.Körülöttem csend volt, de az agyam kattogott.Féltem, hogy mi lesz, ha Harry felkel és meglát.Vajon megvert volna érte?Fogalmam sincs.Ha rájön hogy megakartam szökni, biztosan megverne.A nagy gondolkozásokban nem figyeltem, hogy merre megyek, így neki mentem az egyik szekrénynek amiről leesett a váza.A kurva életbe!gondoltam magamban.Utána nyúltam, de nem sikerült megfognom.Nem lehet igaz!suttogtam.A vázát nem sikerült elkapnom, de nekem sikerült beleesnem a szilánkokba.Nem sikítottam fel,nem csináltam semmit csak térdeltem a szilánkokba.Reméltem hogy Harry nem kelt fel a zajra.Hirtelen trappolást hallottam.Ennyi, vége!gondoltam magamban. Harry lejött a lépcsőn, felkapcsolta a lámpát és sokkot kapott a szemem.Az erős fény miatt egyből a szemem elé kaptam a kezem.

-Hát te mi a szart csinálsz?-kérdezte Harry morcosan.
-Hát....izé...-dadogtam.-Csak lejöttem egy pohár vízért.-mondtam és egyenesen Harry szemébe néztem.Máskor furdalt volna a lelkiismeret, hogy hazudtam valakinek, de ez Harry esetében egyáltalán nem így volt.Harry oda jött és rám mosolygott.Jó, oké nem jött rá!mondtam magamnak és egy hatalmas kő esett le a szívemről.Felsegített, majd szörnyülködve a térdemre és a karomra nézett, amiből kiálltak a váza szilánkjai.
-Gyere kiszedem őket!-mondta
-Hagyjál békén!-rántottam ki a kezem a kezei közül.-Nem kell a segítséged!-mondtam és leültem a kanapéra. Harry nem jött utánam, csak nézte ahogyan oda botorkálok és leülök.
-A picsába!-mondtam mikor leültem, mert rettentően fájt.
-Na, segítsek?-kérdezte szemtelenül, mire csak megráztam a fejem. Harry-t nem érdekelte, hogy mit mondtam kiment a konyhába és behozta az elsősegély dobozt.
-Kösz!-vettem el tőle és elkezdtem kiszedegetni a szilánkokat a kezemből.A bal kezemből még viszonylag könnyen kitudtam szedni, de a jobb már nem ment.
-Hagyd már, had segítsek!-vette el a kezemből a csipeszt és elkezdte kiszedni a lábamból a szilánkokat.Én csendben tűrtem és vártam hogy abba hagyja.-Most mégis mi bajod van?-törte meg a csendet, de nem nézett rám.Nem válaszoltam neki csak felfele pislogtam, nehogy elsírjam magam.-Hallod?-kérdezte
-Hagyjál már békén!-bukott ki belőlem, mire Harry értetlenül nézett rám.-Ne nézz úgy mint aki azt se tudja miről van szó!-ordítottam le  a fejét, mire megrántotta a vállát és vissza tért a szilánkokhoz.Pár percig kínos csend volt, de egyszerűen annyira fájt ahogyan szedte ki Harry a szilánkokat(pedig még óvatos is volt), hogy nem bírtam tovább és elsírtam magam.

-Ez nagyon fáj!-mondtam és Harry-re néztem aki abba hagyta amit csinált és rám nézett.

-Sajnálom!-mondta.-Már csak kettőt kell kiszednem!-biztatott.
-Oké....auu..-mondtam és össze szorítottam a fogam.
-Kész is vagyunk!-mondta egy idő után és valami jód féleséget öntött a lábamra.Ami rettentően csípett.
-Ez mi?-kérdeztem a fájdalomtól könnyes szemmel.
-Fertőtlenítő.-mondta és elkezdett vissza pakolni a dobozba.
-Akkor miért csíp ennyire?-kérdeztem vissza nyelve a könnyeimet.Harry rám nézett majd lecsukta a doboz tetejét és elindult felém.
-Azért csíp, mert fertőtlenítő és fájdalom csillapító egyben.Érted?-nevetett és felemelt.Felakart vinni az emeletre, de nem engedtem.
-Én inkább itt lent alszok.-mondtam és megfogtam a lépcső korlátját.Harry rám nézett, majd megfordult és letett az ágyra.Nem kérdezett semmit csak letett és felment az emeletre.Pár perc múlva egy párnával és egy takaróval tért vissza.
-Ezeket neked hoztam!-mondta és betakart.-Jóét!Ha valamire szükséged van csak szólj.-mondta és felment a lépcsőn.Én csak feküdtem a kanepén és gondolkoztam.Mi lehet Harryvel?Egyszer kedves, utána pedig bunkó és bánt.Talán tényleg drogozik?Ha diller akkor nem szabadna használnia az anyagot, de ha mégis használja akkor ebből előbb utóbb baj lesz.Nem eszembe se jutott megszökni.Na jó, talán mégis, de a lábam rettentően fájt és akárhányszor megpróbáltam fel állni a fájdalom belenyilallt a térdembe és a tarkómba is.Mikor már majdnem elaludtam hirtelen szipogást hallottam az emeletről.Harry sírna?kérdeztem magamtól.Dehogy is!nevettem magamban.
-Harry jól vagy?-kiabáltam fel, de nem kaptam választ, így csak arra tudtam gondolni, hogy túl fáradt vagyok és képzelődöm.

*Harry szemszöge*

Miután elláttam Sindyt és feljöttem a szobába valami furcsát éreztem a szívemben."Hagyjál már békén!" vágta Sindy a fejemhez.Talán nem kellett volna ennyire durván viselkednem vele?De hát ő provokálta ki magának.Nem értettem miért nem akar mellettem aludni.De ha így döntött, akkor jó.Annyira fájt, hogy így viselkedett velem, hogy egy semminek éreztem magam.Nem bírtam tovább és elsírtam magam.Reméltem Sindy már alszik és nem hallja, de tévedtem.

-Harry jól vagy?-kiabált fel, de nem feleltem neki.Talán túl "csajos" dolog, hogy sírtam egy lány miatt, de én tényleg szeretem, csak nem tudom, hogy hogyan mondjam el neki és hogy hogyan mutassam ki.Egyszer anyukám mondta hogy:"Ha egy lány sír egy fiú után, akkor ő tényleg szerette, de ha egy fiú sír a lány utána akkor soha nem fogja elfelejteni!" vagy valami hasonló és igen a FIÚK is SÍRNAK...