-Jóreggelt!-köszönt Stan, mikor észre vette, hogy felébredtem.
-Nektek is!-nyitottam ki a szemem és felültem a kanapén.Harry még nem volt lent a konyhában, így gondoltam még nem kelt fel.-Hogy vagy?-néztem álmosan Stan-re és próbáltam felkelni a kanapéról, ami nem ment olyan könnyen mivel Paul még mindig ott állt és engem bámult, ez egy kicsit zavart is és még rettentően álmos voltam, nem is beszélve a térdemről ami mikor felálltam megrogyott így vissza estem a kanapéra.
-Jól vagy?-ugrott mellém Stan, mire én rámosolyogtam.
-Persze, csak tegnap este volt egy kisebb balesetem.-mondtam és felhúztam a gatyámat, hogy megmutassam és hogy én is szemügyre vehessem milyen a térdem.-Hát...-motyogtam, mert nem volt valami szép látvány.Stan elkerekedett szemekkel nézte a térdem, mintha még sosem látott volna sebet vagy valami hasonlót.-Tehát...jól vagyok.-nevettem és megpróbáltam újra felállni,amiben most már Stan is segített így sokkal könnyebben ment.Elbotorkáltam a mosdóig és gyorsan fogat mostam,egy még ki nem bontott fogkefével aztán megmostam az arcomat és valamennyire sikerült felébrednem.Mire kiértem a konyhába Stan már csinált nekem reggelit, de Paul még mindig azzal a rémisztő tekintetével követte minden mozdulatomat.
-Köszönöm!-vettem el Stan kezéből a tányért és vissza ültem a kanapéra.-Lehet egy kérdésem?-néztem Paulra majd Stanre.Nem vártam meg míg válaszolnak hanem folytattam.-A barátnőm már biztosan rettentően aggódik értem és arra gondoltam-néztem Paulra, de inkább váltottam és ránéztem Stanre,-hogy nem-e hívhatnám fel?-kérdeztem halkan.
-Normális vagy?-kiabálta Paul.-Hogy a picsába hívhatnád fel a szájba baszott barátnődet?Megőrültél?-kérdezte és megakart ütni.
-Mi a faszt képzelsz ember?-kapta el Stan Paul kezét.-Hogy a picsába képzeled?Képes lettél volna bántani egy nőt egy NŐT?-hangsúlyozta és meg szorította Paul csuklóját.-És pont a főnők barátnőjét?Takarodj a picsába!-ordított vele Stan.Paul csak sarkon fordult és elakart indulni, de megtorpant.Én minden mozdulatát követtem a szememmel és az én szívem is majdnem megállt, mikor megláttam az ajtóban ácsorgó Harryt, kinek haja álmosan és kócosan hullott a homlokára, látszott rajta, hogy most ébredt fel.
-Paul!-szólt Paulnak, aki lehajtott fejjel oda ment hozzá.-Mi volt ez az egész?-kérdezte és láttam rajta, hogy ideges.
-Én...izé...csak...-dadogott, de Harrynek elege lett és eltörte az orrát.Paul nem ütött vissza csak az orrához kapott.
-Most pedig takarodj!-kiabált rá Harry.Paul sarkon fordult és már csak az ajtó csapódást hallottam ami azt jelentette, hogy elhagyta a házat.
-Jól vagy?-kérdezte Harry és Stan szinte egyszerre.Én csak ültem a kanapén a szám elé kapott kezemmel amit az előbb látottak okoztak és bólintottam.Harry intett Stannek, hogy most már elmehet.Stan teljesítette a "parancsot" és megindult az ajtó felé.
-Stan!-szóltam utána cérnavékony hangon és attól tartottam, hogy nem hallja meg, de megfordult és egyenesen rám nézett.-Köszönöm!-suttogtam, mire Stan csak bólintott, amolyan "ez természetes!" módon.
-Képes lett volna megütni?-kérdeztem Harrytől, miután Stan kiment a kertbe.Harry rám nézett és bólintott.-Úristen.-motyogtam.
-Nyugodj meg!-mondta Harry és bekapcsolta a tévét majd elkezdte tanulmányozni a kézfejét.
-Van itthon jég?-kérdeztem és felálltam.Harry a hűtő felé mutatott ahonnan kivettem egy jégzselés zacskót.-Az elsősegély doboz hol van?-kérdeztem.
-Balra a 3. polc.-mondta és a fürdő felé mutatott.Gyorsan bementem, már amennyire tudtam gyorsan menni és kihoztam az elsősegély dobozt.-Add ide a kezed!-nyújtottam a kezemet.Harry felém nyújtotta a karját amit én megfogtam és egyből kirázott a hideg.Gyorsan elrendeztem a kézfejét, majd elkezdtem vissza pakolni a dobozba.
-Ezt tedd rá!-adtam oda neki a jégzselés tasakot.-Nem fog annyira bedagadni!-mondtam magyarázat -képpen.Éppen a híradó ment én pedig még mindig a dobozba pakoltam vissza, valahogyan nem fért bele a fertőtlenítős üveg mikor megszólalt a bemondó.
-"A városban ismét felbukkantak a drogdíllerek, úgyhogy mindenkit kérünk, hogy vigyázzanak, mivel tudomásunk szerint a vezérük egy E.S. monogrammú 20 év körüli férfi és vele van egy 16-17 év körüli lány akit valószínűleg elrabolt.Aki valamit tud a lány hon létéről kérem értesítse a 911-es telefonszámot.Köszönöm a figyelmüket!-mondta a bemondó és megállt a kezem a levegőben.Majdnem elejtettem a fertőtlenítős üveget, de inkább vissza tettem a dobozba.E.S. monogramm?Az lehetetlen.Vagy mégis?Harold Edward Styles.Abból ha levesszük a Haroldot akkor marad az Edward Styles aminek a monogrammja megegyezik az E.S.-sel. Lehetetlen!A 16-17 éves csaj pedig én lennék?Akkor Zoé és a nagyi értesítette a rendőrséget?Vajon anya is tud róla?
-Harry mi ez az egész?-kérdeztem halkan és lecsuktam a doboz tetejét.
-Sindy, ezt már megbeszéltük!-mondta nyugodtan.Felálltam és vissza vittem a helyére a dobozt.
-Nem Harry, nem beszéltük meg!-jöttem ki a fürdőből.-Kurvára nincsen megbeszélve, azt hittem ismerlek, de semmit sem tudok rólad!-mondtam és próbáltam higgadt maradni,ami nem igen ment.Leültem a kanapéra és Harry felé fordultam.-Mi ez az egész?-kérdeztem.
-Mégis mit akarsz tudni?-kérdezte.
-Mindent!Érted?Mindent a rohadt életedről, amiről azt gondoltam, hogy tökéletes, de cseppet sem volt igazam!-vallottam be és lehajtottam a fejem.
-Kérdezz!-adta meg magát Harry.
-Mégis mi ez az egész?A fiúk tudnak róla?Mit szólnak hozzá?És mire jó ez?Miért vagyok itt?Mire kellek neked?-zúdítottam rá az összes kérdést ami eszembe jutott.-És, ugye te nem-csuklott el a hangom-,használod a cuccot?-kérdeztem vékony hangon.
-A iúk tudnak róla vagyis nem mindenki.Egyedül Niall nem.-mondta és egyenesen a szemembe nézett.-Hogy miért vagy itt?-kérdezte és lehajtotta a fejét.-Mert szeretlek!A kurva életbe is szeretlek és nem bírtam tovább!Nem bírtam, hogy nem vagy itt és hogy körülöttem mindenki kurva boldog én mege gy senki vagyok!Érted?Egy rohadt senki!-állt fel az ágyról, de nem nézett rám csak mászkált.
-Te ugye..-kezdtem
-Nem én nem használom!-vágott bele a mondatomba.-Vagyis már nem!-hajtotta le a fejét és vissza ült a kanapé másik végére.-Mikor féléve itt hagytál egy világ omlott össze bennem.Akkor nyúltam először a cucchoz, de már letettem.Már nem használom csak árulom.-mondta és egyenesen rám nézett.Én csak csendben ültem a kanapé végén és magam elé bámultam.-Kérlek mondj valamit!-törte meg a csendet Harry.
-Mégis mi a faszt mondjak?Azt, hogy elakarok menni?-kérdeztem.-Úgyse engednél.És...nem is lennék képes itt hagyni!-vallottam be.-Kérlek add vissza a telefonom!Nem fogok semmit mondani Zoé-nak csak had nyugtassam meg, hogy jól vagyok!-könyörögtem neki.
-Tessék!-dobta elém a telefont.-De gondold meg mit mondasz!-mondta és felállt a kanapéról.Mikor már kiment a nappaliból hozzá nyúltam a telefonhoz."De gondold meg mit mondasz!"mondta.Most ez fenyegetés akart lenni vagy csak nem akarja hogy itt hagyjam és felér egy 'kérlek ne menj el!'-el?Fogalmam sem volt, de fogtam a telefont és beütöttem Zoé számát.Mikor már leakartam tenni Zoé végre felvette.
-Hol a kurva életbe vagy?-kérdezte aggódva.
-Ne aggódj!-mondtam nyugodt hangon.-Jó helyen vagyok!-mondtam de magamban hozzá tettem, hogy remélem.-Vele vagyok, úgyhogy nem kell félned!-mondtam és egy hatalmasat nyeltem.
-Mi a fasz az, hogy ne aggódjak?Napok óta szart sem tudunk rólad, a nagyidék még a rendőrséget is értesítették és te azzal felhívsz, hogy ne aggódjak.Mégis mióta vagy vele?És mégis mi a faszért?-zúdította rám a kérdéseit.
-Figyelj Zo kérlek nyugodj meg és a nagyiékat is nyugtasd meg!Hidd el jól vagyok!-mondtam a könnyeim vissza nyelve.-Ne félts tudok magamra vigyázni!-mondtam és elsírtam magam.
-Sindy hol vagy?-kérdezte Zoé is sírva.
-Azt nem mondhatom meg!Kérlek nyugtass meg mindenkit és rendőrségnek is szóljatok hogy megvagyok!Előre is köszönöm!Majd még hívlak.Szeretlek!-tettem le a telefont és egy ideig csak néztem ahogyan elsötétül a képernyő.Eszemben sem volt felhívni a rendőröket vagy hasonló, mert nem volt szívem igy itt hagyni Harryt.Mikor letettem a telefont a kanapéra és felálltam Harrybe botlottam.Mármint nem szó szerint, csak egymásnak mentünk.
-Köszönöm!-suttogta és magához szorított.
-Nincs mit!-morzsoltam el egy könnycseppet a szemem sarkában.-Felmegyek fürdeni!-mondtam és elindultam a lépcsőn.Mikor beértem a szobába hirtelen Stan kopogott.-Gyere!-kiabáltam.
-Jól vagy?-kérdezte mire én csak bólogattam.-Annak örülök!-mondta és rám mosolygott.-Ha valamiben tudok segíteni szólj!-mondta.
-Törülközőt hol találok?-kérdeztem.
-Jobbra a csap alatt a 2. polc.-mondta.-Azt hiszem!-nevetett.-Akkor én hagylak is!-mondta és kiment a szobából.Én bementem a fürdőbe és megengedtem a kádat majd beleültem.Fogtam bedugtam Harry fülesét és zenét hallgattam.Egy idő után hirtelen Harry hangját hallottam meg.
-Szia szépség!-köszönt én pedig majdnem beleejtettem a fülest a vízbe.-Na nyugi!-nevetett.Én automatikusan felhúztam a lábamat, mivel Harry fogta és beült a kádba.
-Harry kérlek szállj ki!-mondtam ingerülten de ő csak a fejét rázta.-Harry kérlek!-húztam fel még jobban a térdem.
-Nyugodj meg!-mondta és rátette a kezét a térdemre.-Ne félj!-mondta és fölém hajolva megcsókolt.Kicsit lejjebb engedtem a térdem és vissza csókoltam.Hagytam hogy lenyomja a térdem és az ölébe húzzon.
-Te jó isten!-mondtam és a szemem elé kaptam a kezem.-Nem veted le a gatyád?-nevettem és képes lettem volna megfejelni a csempét.-Te idióta!-mondtam és a kezembe temettem az arcom.
-Még levehetem.-nevetett és megcsókolta a nyakam.
-Nem kösz!!!-vihogtam.-Szeretlek!-suttogtam.
-Én még jobban szeretlek!-mondta nekem pedig egy könnycsepp gördült le az arcomról.Megfürödtünk majd kiszálltunk a kádból.Az egész napot filmezéssel és evéssel töltöttük.Bevallom jó volt látni, hogy vissza tért a "régi" Harry.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.