Haliiho manók!Meg hoztam az új rész!Remélem tetszik és örömmel olvassátok!Na akkor nem is húzom tovább az időt jó olvasást!Puszii.xx
Mikor felébredtem Stan a szoba végében ült az asztalnál és olvasott.Mikor felültem az ágyon rettentően hasogatott a fejem.Stan ahogy észre vette, hogy felkeltem egyből rám nézett.
-Csak hogy végre felébredtél!-mondta és letette az asztalra az újságot.-Még egy ilyen és esküszöm agyon foglak verni!-mondta és felállt a székről majd elindult felém.
-Jó reggelt!-köszöntem.-Mi történt?Miről beszélsz?-kérdeztem.Stan felvett egy tasakot az asztalról és az ágyra dobta.-Mi ez Stan?-kérdeztem.
-Tudod mi volt benne?-kérdezett vissza, mire én megráztam a fejem és eléggé butának éreztem magam.
-Stan miért viselkedsz így velem?Mi történt?-kérdeztem a sírás határán és fel néztem az előttem álló Stanre.-Kérlek Stan!-mondtam neki,szinte már könyörögve.
-Hogy mi volt benne?-kérdezte indulatosan.-Várjunk csak!-vett vissza a hangjából.-Te nem is emlékszel semmire ugye?Úgy kiütötted magad.-mondta és megvető,gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Mi van?-kérdezte most már teljesen magamon kívül.-Mi az, hogy annyira kiütöttem magam?Stan kérlek!Mit csináltam?-kérdeztem sírva, mire Stan leült mellém az ágyra.
-Ez a tasak tele volt-mutatott a tasakra-,droggal.És mire én hazaértem az egészet eltüntetted.Ez történt.És mi lett volna, ha előttem haza ér a főnők és ő talál rád teljesen kiütve?Mi a faszt csináltál volna?Hogy magyarázom ki, hogy több mint 10 dkg cucc eltűnt.Mit mondok neki?Hogy jöttek a manók és elvitték?Vagy mit?-zúdította rám a tényeket.
-Úristen.-mondtam és lehajtottam a fejem.
-Úristen,bizony!-mondta és kínos csend telepedett a szobára.Nem lehetett mást hallani csak a falon lévő óra kattogását , Stan gondterhelt szuszogását és az én kapkodó majdnem bőgő zihálásomat.
-Figyelj én rohadtul sajnálom!-törtem meg kínos csendet.-Nem akartam!-néztem fel Stanre.-Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém!2 éve nem nyúltam cucchoz és most se akartam, de nem tudtam neki ellen állni.-sírtam és végig Stan szemébe néztem.-Nem kell neked magyarázkodni,majd én elmondom Harrynek.Nem akarlak bajba keverni!Majd én megoldom.Jó?-kérdeztem, mire Stan bólintott.-Sajnálom.Ne haragudj rám!-öleltem meg.
-Nem haragszom, de még egy ilyen és nem tudom mit csinálok veled.-nevetett majd szét borzolta a hajam.-Hozzak neked valami kaját?Biztosan éhes vagy.-kérdezte és elengedett.
-Mint egy farkas.-nevettem és vissza dőltem az ágyra.-Rettentően fáj a fejem!-nyafogtam.Mikor Stan kiment a szobából hirtelen egyedül, nagyon egyedül éreztem magam.Miért kell nekem mindig mindent elbasznom?Most is.Itt van Stan és Harry is.Mind kettőjüket szeretem. Stant úgy mint egy testvért, Harryt pedig....hát...Harry az életem!Őt mindennél jobban szeretem!De akkor miért kellett ezt csinálnom?Miért kellett megint csalódnia bennem?Remélem Stan nem mondta el neki!
-Na itt is vagyok!-zökkentett ki Stan az "önsajnálatból".-Hoztam gyógyszert is, de rág el úgy jobban hat.-mondta és letette a tálcát az ágy végére.
-Köszönöm Stan és sajnálom!-mondtam és bevettem a gyógyszert a számba, majd elkezdtem rágni.-Úristen, ez rohadt szar!-mondtam és lehúztam a pohárban lévő teát.
-Keserű mi?-kérdezte Stan nevetve, mire én bólintottam.-Edd meg aztán ha végeztél fürödj meg és gyere le ha kész vagy!-mondta és elindult az ajtó felé.
-Igen is apuci!-mondtam nevetve.Mondjuk az én számból hülyén hangozhatott, hogy "apuci", mert kb. olyan hat éve senkinek sem mondtam az hogy 'apa' vagy hasonló.Anyám barátját-vagyis férjét,a nevelőapámat-is csak Davidnek hívom.És most Stannek mondtam azt, hogy "apuci"?!
-Stan!-szóltam utána, mire ő megfordult.-Harry itthon van már?-kérdeztem, mire ő csak a fejét rázta.-Mikor jön már haza?És egyáltalán hol van?-kérdeztem.
-Valószínűleg ma este már itthon lesz.-mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
-Köszönök mindent!-kiabáltam utána.Miután megettem a kaját és megfürödtem lementem Stanhez.Ő pont a nappaliban ült.Mikor leértem éppen valakivel telefonált.Mikor észre vette, hogy figyelem zavarodottan elköszönt és letette a telefont.-Csak hogy végre!-mondta és bekapcsolta a Tv-t.
-Sajnálom!-mondtam mire Stan felmordult.
-Ha még 1x elmondod, hogy sajnálod megverlek!-nevetett, mire én is nevetve bólintottam.Valami film ment a Tv-be, de nem igen érdekelt, mert elaludtam rajta.
-Hé kislány,ébresztő!-mondta Stan, mire én felnyögtem.-Gyere menj fel a szobádba!-suttogta.-Sindy kérlek!-húzta le rólam a takarót.
-Na te is kedves vagy!-ültem fel a kanapén.-Mennyi az idő?-kérdeztem a szememet törölgetve.
-22:56.-mondta Stan, mire én hülyén néztem rá amolyan 'az az?' pillantással.-11 óra lesz 4 perc múlva.-mondta mire én bólintottam.-Na gyere felviszlek!-mondta, mire én felhúztam a lábaimat.
-Nem kell köszi!-mondtam és betakartam magam.-Én lent maradok még!Te nyugodtan menj aludni.-mondtam és meg igazítottam a hátam mögött a párnát.
Mikor felébredtem Stan a szoba végében ült az asztalnál és olvasott.Mikor felültem az ágyon rettentően hasogatott a fejem.Stan ahogy észre vette, hogy felkeltem egyből rám nézett.
-Csak hogy végre felébredtél!-mondta és letette az asztalra az újságot.-Még egy ilyen és esküszöm agyon foglak verni!-mondta és felállt a székről majd elindult felém.
-Jó reggelt!-köszöntem.-Mi történt?Miről beszélsz?-kérdeztem.Stan felvett egy tasakot az asztalról és az ágyra dobta.-Mi ez Stan?-kérdeztem.
-Tudod mi volt benne?-kérdezett vissza, mire én megráztam a fejem és eléggé butának éreztem magam.
-Stan miért viselkedsz így velem?Mi történt?-kérdeztem a sírás határán és fel néztem az előttem álló Stanre.-Kérlek Stan!-mondtam neki,szinte már könyörögve.
-Hogy mi volt benne?-kérdezte indulatosan.-Várjunk csak!-vett vissza a hangjából.-Te nem is emlékszel semmire ugye?Úgy kiütötted magad.-mondta és megvető,gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Mi van?-kérdezte most már teljesen magamon kívül.-Mi az, hogy annyira kiütöttem magam?Stan kérlek!Mit csináltam?-kérdeztem sírva, mire Stan leült mellém az ágyra.
-Ez a tasak tele volt-mutatott a tasakra-,droggal.És mire én hazaértem az egészet eltüntetted.Ez történt.És mi lett volna, ha előttem haza ér a főnők és ő talál rád teljesen kiütve?Mi a faszt csináltál volna?Hogy magyarázom ki, hogy több mint 10 dkg cucc eltűnt.Mit mondok neki?Hogy jöttek a manók és elvitték?Vagy mit?-zúdította rám a tényeket.
-Úristen.-mondtam és lehajtottam a fejem.
-Úristen,bizony!-mondta és kínos csend telepedett a szobára.Nem lehetett mást hallani csak a falon lévő óra kattogását , Stan gondterhelt szuszogását és az én kapkodó majdnem bőgő zihálásomat.
-Figyelj én rohadtul sajnálom!-törtem meg kínos csendet.-Nem akartam!-néztem fel Stanre.-Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém!2 éve nem nyúltam cucchoz és most se akartam, de nem tudtam neki ellen állni.-sírtam és végig Stan szemébe néztem.-Nem kell neked magyarázkodni,majd én elmondom Harrynek.Nem akarlak bajba keverni!Majd én megoldom.Jó?-kérdeztem, mire Stan bólintott.-Sajnálom.Ne haragudj rám!-öleltem meg.
-Nem haragszom, de még egy ilyen és nem tudom mit csinálok veled.-nevetett majd szét borzolta a hajam.-Hozzak neked valami kaját?Biztosan éhes vagy.-kérdezte és elengedett.
-Mint egy farkas.-nevettem és vissza dőltem az ágyra.-Rettentően fáj a fejem!-nyafogtam.Mikor Stan kiment a szobából hirtelen egyedül, nagyon egyedül éreztem magam.Miért kell nekem mindig mindent elbasznom?Most is.Itt van Stan és Harry is.Mind kettőjüket szeretem. Stant úgy mint egy testvért, Harryt pedig....hát...Harry az életem!Őt mindennél jobban szeretem!De akkor miért kellett ezt csinálnom?Miért kellett megint csalódnia bennem?Remélem Stan nem mondta el neki!
-Na itt is vagyok!-zökkentett ki Stan az "önsajnálatból".-Hoztam gyógyszert is, de rág el úgy jobban hat.-mondta és letette a tálcát az ágy végére.
-Köszönöm Stan és sajnálom!-mondtam és bevettem a gyógyszert a számba, majd elkezdtem rágni.-Úristen, ez rohadt szar!-mondtam és lehúztam a pohárban lévő teát.
-Keserű mi?-kérdezte Stan nevetve, mire én bólintottam.-Edd meg aztán ha végeztél fürödj meg és gyere le ha kész vagy!-mondta és elindult az ajtó felé.
-Igen is apuci!-mondtam nevetve.Mondjuk az én számból hülyén hangozhatott, hogy "apuci", mert kb. olyan hat éve senkinek sem mondtam az hogy 'apa' vagy hasonló.Anyám barátját-vagyis férjét,a nevelőapámat-is csak Davidnek hívom.És most Stannek mondtam azt, hogy "apuci"?!
-Stan!-szóltam utána, mire ő megfordult.-Harry itthon van már?-kérdeztem, mire ő csak a fejét rázta.-Mikor jön már haza?És egyáltalán hol van?-kérdeztem.
-Valószínűleg ma este már itthon lesz.-mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
-Köszönök mindent!-kiabáltam utána.Miután megettem a kaját és megfürödtem lementem Stanhez.Ő pont a nappaliban ült.Mikor leértem éppen valakivel telefonált.Mikor észre vette, hogy figyelem zavarodottan elköszönt és letette a telefont.-Csak hogy végre!-mondta és bekapcsolta a Tv-t.
-Sajnálom!-mondtam mire Stan felmordult.
-Ha még 1x elmondod, hogy sajnálod megverlek!-nevetett, mire én is nevetve bólintottam.Valami film ment a Tv-be, de nem igen érdekelt, mert elaludtam rajta.
*
-Na te is kedves vagy!-ültem fel a kanapén.-Mennyi az idő?-kérdeztem a szememet törölgetve.
-22:56.-mondta Stan, mire én hülyén néztem rá amolyan 'az az?' pillantással.-11 óra lesz 4 perc múlva.-mondta mire én bólintottam.-Na gyere felviszlek!-mondta, mire én felhúztam a lábaimat.
-Nem kell köszi!-mondtam és betakartam magam.-Én lent maradok még!Te nyugodtan menj aludni.-mondtam és meg igazítottam a hátam mögött a párnát.
-Biztos, hogy ne maradjak lent?-kérdezte.
.jpg)
-Nem kell!Megvárom ezt az idiótát!-nevettem, mire Stan meg simogatta a fejem.-Na jó éjt!-mondtam és elfeküdtem a kanapén.Stan pedig elment aludni.Valami hülyeség ment a Tv-be így inkább át kapcsoltam a Music Chanelre. Folyamatosan néztem a klipeket,és mikor már aludtam volni felcsendült egy nagyon-nagyonismerős zene.Harry-ék egyik száma.Egyből tudtam melyik zene az.A-dobpergéééééééééééés.....-What Makes You Beautiful.Kicsit későn kapcsoltam, hogy énekelni kéne, így már csak Harry szólójánál tudtam bekapcsolódni.
-Everyone else in the room can see it.Everyone else but you.Baby you light up my world like nobody else.The way you flip your hair gets me overwehelmed.-kiabáltam,mikor hirtelen nyílt az ajtó.Tudtam, hogy ki jött meg így kirohantam elé.-You don't know you're beautiful!!!!!-ugrottam a nyakába.-Szia szerelem!-köszöntem neki.
-Jól vagy?-kérdezett vissza Harry.
-BUT THAT'S WHAT MAKES YOU BEAUTIFUL!!!-kiabáltam, majd megcsókoltam.-Örülök, hogy végre haza jöttél!-mondtam és ismét megcsókoltam.-Hol voltál?Hiányoztál!-mondtam, de Harry megcsókolt.
-Te is hiányoztál nekem!-mondta és felemelt.Én a lábam átkulcsoltam a derekán és úgy vitt egészen a nappaliig.
-Büdös cigi szagod van!-nevettem rá.-De tetszik!-mondtam és beleharaptam a fülébe, mire ő felszisszent.
-Játszani akarsz?-kérdezte, mire én végig húztam a körmöm a hátán.
-Miért is ne?-kérdeztem vissza és megcsókoltam a nyakát.Harry irányt változtatott és felvitt a szobába.
-Nem kell!Megvárom ezt az idiótát!-nevettem, mire Stan meg simogatta a fejem.-Na jó éjt!-mondtam és elfeküdtem a kanapén.Stan pedig elment aludni.Valami hülyeség ment a Tv-be így inkább át kapcsoltam a Music Chanelre. Folyamatosan néztem a klipeket,és mikor már aludtam volni felcsendült egy nagyon-nagyonismerős zene.Harry-ék egyik száma.Egyből tudtam melyik zene az.A-dobpergéééééééééééés.....-What Makes You Beautiful.Kicsit későn kapcsoltam, hogy énekelni kéne, így már csak Harry szólójánál tudtam bekapcsolódni.-Everyone else in the room can see it.Everyone else but you.Baby you light up my world like nobody else.The way you flip your hair gets me overwehelmed.-kiabáltam,mikor hirtelen nyílt az ajtó.Tudtam, hogy ki jött meg így kirohantam elé.-You don't know you're beautiful!!!!!-ugrottam a nyakába.-Szia szerelem!-köszöntem neki.
-Jól vagy?-kérdezett vissza Harry.
-BUT THAT'S WHAT MAKES YOU BEAUTIFUL!!!-kiabáltam, majd megcsókoltam.-Örülök, hogy végre haza jöttél!-mondtam és ismét megcsókoltam.-Hol voltál?Hiányoztál!-mondtam, de Harry megcsókolt.
-Te is hiányoztál nekem!-mondta és felemelt.Én a lábam átkulcsoltam a derekán és úgy vitt egészen a nappaliig.
-Büdös cigi szagod van!-nevettem rá.-De tetszik!-mondtam és beleharaptam a fülébe, mire ő felszisszent.
-Játszani akarsz?-kérdezte, mire én végig húztam a körmöm a hátán.
-Miért is ne?-kérdeztem vissza és megcsókoltam a nyakát.Harry irányt változtatott és felvitt a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.